Az izraeli Haifában található Carmelit sikló több szempontból is különleges. Egyrészt az egész közel-keleti régió legrégebbi, és Izrael mindmáig egyetlen siklója, másrészt egy sajátos átmenetet képez a metró és a siklóvasút között, hiszen teljes szakaszán a föld alatt közlekedik. Működési elve azonban a siklókéhoz hasonlít jobban.
A Carmelit egyik kocsija (forrás: en.globes.co.il)
Már a gyarmatosítás korában, Izrael 1948-as függetlenné válása előtt megszületett a brit kormányzói körökben az ötlet, hogy megoldást kell találni a Kármel-hegyre történő közlekedésre. A tényleges megvalósításról azonban csak 1955-ben kezdett el tárgyalni az immár az önálló Izrael kormánya, majd a francia Compagnie Dunkerquoise d'Entreprises vállalat részletes terveket készített, illetve bőkezű hitellel támogatta a sikló megépítését, melyről 1956-ban írták alá a megállapodást. Az elkészült siklót 1959. október 6-án David Ben Gurion, Izrael első miniszterelnöke és Robert Buron, francia közlekedési miniszter jelenlétében átadták az utasok számára.
A Carmelit Haifa belvárosát köti össze a Gan HaEm kerttel, mely egy nagy kiterjedésű park, és a közelében található a haifai állatkert. A két végállomás között hat megálló szolgálja ki az utasokat. A kocsik egy vágányon közlekednek, csak úgy, mint a hagyományos siklók többsége, és a vonal középső szakaszán, a Masada és Hanevi’im állomások között beiktatott kitérő teszi lehetővé a két kocsi egymás melletti elhaladását. A sikló vonala 1,8 kilométer hosszú, és két végállomása közötti szintkülönbség 274 méter, melyet 28 kilométer per órás sebességgel küzd le.
Kérdéses a népszerű sikló sorsa
Átadása után először 1986-ban kellett felújítani. A munkálatok elhúzódtak, és a Carmelit csak 1992 szeptemberében állt ismét üzembe. Azóta két alkalommal kellett kisebb-nagyobb karbantartásokat végezni, a sikló azonban, annak ellenére, hogy az egyetlen földalatti kötött pályás közlekedési eszköz egész Haifában, az évek során egyre jobban kiszorult a város tömegközlekedésének vérkeringéséből.
Építésekor az állomásai Haifa fontos és forgalmas üzleti központját szolgálták ki, napjainkban azonban ez már máshova esik, és Haifa lakosságának túlnyomó része is elvándorolt a Gan HaEm kert környékéről. Így lényegében csak az alsó állomása érintkezik a város forgalmasabb részével. Az elmúlt évtizedekben születtek rá tervek és elképzelések, hogy meghosszabbítják a vonalat a nagyobb kihasználtság érdekében, ez azonban ez idáig nem valósult meg.
2004-ben a vonal bezárását javasolták, mivel egy jelentés szerint naponta mindössze kétezer utas vette igénybe, illetve 1992-es újra nyitása óta folyamatosan veszteséges volt. A jelentés szerint az összeg 1992 és 2003 között 191 millió sékelre, azaz több mint 55 millió dollárra rúgott.
A 2000-es évek második felétől kezdve ezért az üzemeltetők folyamatosan bővítették a Carmelit szolgáltatásait, remélve, hogy ezek meghozzák a várva várt utasszám-növekedést. Emellett néhány állomás jelentősebb forgalomnövekedését várták attól, hogy 2010. október 31-től ingyenessé tették a kerékpárszállítást, majd 2013-ban Haifában is elindult a helyi BRT hálózat, amely egy metró- vagy villamoshálózat helyettesítésére kiépített, nagy kapacitású autóbusz-hálózat.
A 2018-as karbantartás utáni nyitásakor a Carmelit utasszáma valóban megugrott, mintegy napi négyezer főre, sorsa azonban továbbra is kérdéses.
Források
https://en.wikipedia.org/wiki/Carmelit
https://en.wikipedia.org/wiki/Mount_Carmel
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bus_rapid_transit
https://ggwash.org/view/63139/meet-the-most-bizarre-subway-in-the-world-israels-funicular-carmelit
