Van egy dallam, amelyet valószínűleg sokan ismernek, még ha a címe elsőre nem is ugrik be: „Funiculì, Funiculà”. Ez az 1880-ban született vidám olasz dal egyetlen célt szolgált – népszerűsíteni az akkor újdonságnak számító Vezúv hegyi siklót. De hogyan vált egy „marketingfogásból” klasszikus zenei és popkulturális ikon?
Forrás: nationalgalleries.org
A Vezúv, a sikló és egy zseniális ötlet
A 19. század végén a technológia fejlődése lehetővé tette, hogy az emberek olyan helyekre is eljussanak, amelyek korábban elérhetetlennek tűntek. 1880-ban Nápoly közelében egy merész műszaki újítást avattak fel: megnyílt a Vezúv oldalára épített sikló, amely a vulkán csúcsára vitte az utasokat. Az új attrakciót azonban népszerűsíteni kellett – itt lépett színre Luigi Denza zeneszerző és Peppino Turco szövegíró.
A történet szerint Turco baráti tréfából vetette fel Denzának, hogy írjon egy dalt a siklóról. Az eredmény a „Funiculì, Funiculà” lett, amely egy fiatalember és kedvese szerelmes történetét meséli el, romantikus vulkántúrával megfűszerezve. A dalt először Castellammare di Stabiában, a Quisisana Hotelben mutatták be, majd a híres Piedigrotta fesztiválon, ahol azonnal óriási siker lett. A dal hihetetlen gyorsasággal vált népszerűvé szerte a világon, segítve a sikló hírének terjedését. Bár az eredeti sikló 1944-ben egy vulkánkitörés – a Vezúv legutóbbi kitörésének – áldozata lett, a dal túlélte, és a siklók örök szimbólumává vált.
Forrás: tizianasavarese.it
A dal, ami bejárta a világot
A „Funiculì, Funiculà” azóta is meghatározó darabja a klasszikus zenei repertoárnak. A dal kottáját a Casa Ricordi adta ki, és egyetlen év alatt több mint egymillió példány kelt el belőle – ami akkoriban elképesztő eredmény volt. Luciano Pavarotti, Andrea Bocelli és más híres előadók is énekelték, de sokkal szélesebb közönség is találkozott vele – rajzfilmekben, filmekben és reklámokban egyaránt. Hallhattuk már a Simpson család, a Tom és Jerry vagy a Szezám utca epizódjaiban, sőt még videójátékok zenéjében is feltűnt.
A dal maga is számtalan átiratot élt meg. Richard Strausst például annyira lenyűgözte a melódia, hogy saját zenekari művébe emelte be – később azonban rájött, hogy nem egyszerűen egy olasz népdalról van szó, így jogdíjat kellett fizetnie Luigi Denzának.
Forrás: classicfm.com
Siklók és popkultúra: a folytatás
A siklók – legyen szó a budapesti Budavári Siklóról vagy a tervezett Gellérthegyi Siklóról, a hongkongi Peak Tramről vagy a siklóvasutak egész soráról –a nosztalgia, az élményszerűség és a fenntarthatóság jelképévé váltak. A siklók nemcsak a városokat tették különlegesebbé, hanem a kultúrát is gazdagították. És hogy miért szeretjük őket annyira? Mert a „Funiculì, Funiculà” dallamával a fülünkben utazni a hegyoldalon több, mint egyszerű közlekedés – egy pillanatnyi utazás a múltba, tele kalandvággyal.
Források:
