Karácsony közeledtével minden díszbe borul; a közvilágítás lámpái, a fák, boltok. De mi a helyzet a siklókkal? Természetesen azok is felöltik ünnepi viseletüket. San Francisco például minden évben feldíszíti világhírű siklóvonalainak kocsijait advent idején, amely fontos hagyomány a város lakói számára, azonban nem minden évben volt ez így.
San Franciscóba a télapó nem szánon, hanem siklón jön. A kábelkocsik egész évben fontosnak bizonyulnak, mind turisztikai látványosságként, mind közlekedési módként, azonban az ünnepek idejére a város kifejezetten elengedhetetlen elemévé válnak, hiszen kívül-belül feldíszítve, igazi látványosságként járják útjukat, lehetőséget nyújtva arra, hogy a rajta utazók igazán ünnepi hangulatban tekinthessék meg San Francisco téli utcáit.
Mégis volt olyan időszak, amikor egyesek kifejezetten ellenezték a jármű meglétét, sőt inkább megszabadultak volna a meghitten díszített kocsiktól.
A nagy kábelvasút kérdés
A kábelvasút-rendszer lebontását támogató mozgalom a 40-es évek közepén kezdődött San Francisco akkori polgármestere, Roger Lapham kezdeményezésére, aki a két Powell Street-i vonalat akarta buszokkal helyettesíteni. Úgy gondolta, hogy a kábelvasút költséges és ártalmas. Utóbbi állítását arra alapozta, hogy szerinte nem lehet tudni, hogy mikor szakadnak el a vonal kábelei, és ha megtörténnének, akkor az elszabaduló kocsik súlyos károkat tudnának okozni. A problémát természetesen karbantartással és odafigyeléssel el lehet kerülni, arról nem is beszélve, hogy az igen környezetbarát siklótechnológiát légszennyező buszokra cserélni nem bizonyult a legjobb ötletnek. A San Franciscó-iak számára pedig a siklók nagyon fontosak, hiszen városuk ikonikus résztvevői a különleges járművek. Egyszóval Lapham érvelésében számos kivetnivalót találtak, így a közvélemény elsöprő többséggel Friedel Klussman mellé állt, aki a Polgári Bizottság a Kábelvasút megmentéséért elnevezésű, alulról szerveződő ellenállást vezette. A siklók támogatottságának köszönhetően végül átírták a város alapokmányát, melyben a Powell Street-i vonalak további üzemeltetését a San Fransiscó-i közösségi vasút részeként kezelték.
Megmenekült a siklóvonal?
Amikor a magántulajdonban lévő California kábelkocsivonalat üzemeltető vállalat 1951-ben megszűnt, a siklóüzemeltetésben a két Powell Street-i vonal révén tapasztalatot szerző város szerette volna átvenni a feladatait, megmentve az ikonikus vonalat.
Az év decemberében tartott Mikulás-felvonuláson a Mikulás meg is érkezett szánján az egyik siklókocsi tetején, több ezer gyermekkel körülvéve. Akkora nagy tömeg volt jelen és olyan boldog ünneplés zajlott San Francisco utcáin, mintha csak a város baseball-csapatának, a Giants-nek a parádéját tartották volna. Azonban ekkor még nem helyezték újra üzembe a California vonal járműveit. A nagy visszatéréshez, amikor a város átveszi a vonal üzemeltetését, december 10-re egy második felvonulást is terveztek, ahol a San Franciscó-i cégek vezetői fizették a siklókocsik feldíszítését. A nagyszabású menet azonban végül elmaradt.
Az ünneplés helyett egy módosított kereset készült egy adófizetői, város ellen indított perben (taxpayer’s suit). A Grincs azonban ezúttal nem Lapham polgármester vagy valamelyik kábelvasút-ellenes szövetségese volt, hanem az Ipari Szervezetek Kongresszusának (ISzK) szakszervezeti vezetői, akik dühösek voltak, hogy az Amerikai Munkásszövetség kocsisai működtették volna a városi kábelvasutakat. A perben egy számviteli kiskaput használtak ki, ugyanis a San Franciscó-i alapokmány lehetővé tette, hogy a város 150 000 dollárt fizessen a vonalért. Az ISzK azonban azzal érvelt, hogy a 138 000 dolláros vételáron felül 45 000 dollárnyi, a vonallal szemben fennálló jogi követelést is figyelembe kell venni.
Még az egykori kábelvasút-szkeptikusok is felháborodtak.
A San Franciscó-i Fairmont Hotel tulajdonosa, Benjamin Swig felajánlotta, hogy fedezi a felmerült különbözetet, de már túl késő volt, a díszes parádé elmaradt, hiszen nem történt meg a megállapodás a vonal megvételéről. A Chronicle Szerkesztősége másnap azt írta az esetről, hogy San Francisco szégyenfoltja, hogy egy önérdekből fakadó per miatt az utolsó pillanatban, váratlanul szakadt meg a diadalmas és szívet melengető ünnepség, melynek lényege az lett volna, hogy a mindenki által szeretett siklójárművek újra megkezdjék működésüket.
A jogi vita karácsony után is folytatódott, így a California vonal csak 1952 januárjának végén állhatott újra üzembe.
Karácsonyi siklóhagyomány született
A karácsonyi kocsik nagy pillanata ugyan nem jött el 1951-ben, de egy olyan hagyományt indítottak el, amely a mai napig tart. Most a kocsikat önkéntesek és szponzorok díszítik fel, a nonprofit Market Street Railway koordinálásával, emellett pedig szórakoztató ebédet is szerveznek az idős San Franciscó-iaknak.
A San Franciscó-i kábelkocsi a közösségépítés példájaként szolgál. Az egész város összefogott a kocsik megmentésére és bár első nekifutásra nem jött össze, egy olyan hagyományt teremtettek, amely a mai napig összehozza az embereket és a karácsony fénypontjaként díszeleg.
Források:
https://www.sfchronicle.com/bayarea/article/The-year-the-cable-car-haters-almost-ruined-13467978.php
https://www.streetcar.org/decorated-cable-cars-now-and-then/
