Ha az Egyesült Államok közösségi közlekedésére gondolunk, talán először a new yorki metró jut az eszünkbe, pedig Chicago tömegközlekedése az egyik legátfogóbb amerikai nagyvárosi rendszer. A helyiek által simán csak ’L’-nek becézett – az ’elevated line’ kifejezésből – villamosvasút-vonal, igazi chicagói életérzést nyújt. Az egyedülálló vonalrendszer története több mint 130 éve kezdődött és azóta fontos része a város vérkeringésének.
New York után szabadon
Az 1871-es Nagy Chicagói Tűzvész súlyos károkat okozott Chicago városának, de az újrakezdés lehetőségét is tartogatta magában. A ’szelek városa’ hihetetlen fejlődésnek indult. Ennek következtében a pezsgő életű belváros tele volt gyalogosokkal, szekerekkel, lovakkal és a kornak megfelelő kocsikkal. Az időszak tömegközlekedési eszközkeként a kötöttpályás lóvontatású társaskocsik, illetve később a villamoskocsik szolgáltak, de ezek kapacitása nem bizonyult elégnek a folyamatosan bővülő nagyvárosban.
A Városi Tanács ezért szükségesnek látta egy tömegközlekedési rendszer kialakítását. Viszont egy metrórendszer építését, mely például London vagy New York közlekedésének az gerincét is adta, túl költségesnek találták. Másik ellenérv az volt, hogy mivel a város csak pár méterrel emelkedik a közeli Michigan-tó vízszintje fölé, félő, hogy a földalatti vasútrendszert a mocsaras talaj nem bírná. Ennek következtében a város egy megemelt kötöttpályás rendszer kiépítését találta ki, melyre egy 1868-ban New Yorkban elkészült vasútvonal adta az ötletet.
Az első chicagói ’elevated line’, azaz magasított vasútvonalat 1892. június 6-án adta át a Chicago & South Side Rapid Transit cég. A 6.4 km hosszú vonalat, melyen gőzmozdony vezette kocsik futottak, mellékutcákban, épületek mögött és hátsókertek mellett építették ki. Ezt követően három magánvállalat kezdett bele újabb vasúti pálya építésébe a magasban. 1898-ra a gőzmozdonyokat az összes vonalon villanymozdonyokra cserélték. A vasútvillamos-vonalak habár nagy területet fedtek le, az utasokat csak a központi üzleti negyed széléig szállították. 1897-ben Charles Tyson Yerkes üzletember saját közlekedési magánvállalatával a felmerülő hiányosság megoldására létrehozott egy belvárosi megemelt körjáratot. A járat, becenevén ’The Loop’, összekötötte a már létező vonalak végpontjait. A vasútvillamosok így végállomásukat elhagyva folytatták útjukat a megemelt körjáraton.
A magasított vasút építése (forrás: interactive)
Chicago felvirágoztatása
A villamosvasút-vonalak gyorsan beépültek a nyüzsgő város vérkeringésébe. Az újonnan átadott kötöttpályás vonal a kezdetektől fogva zsúfolásig tele volt. Chicago újkeletű tömegközlekedési rendszere nemcsak a város imázsához és hangulatához járult hozzá, de ahhoz is ahogy az emberek viszonyultak egymáshoz. A külvárost a belvárossal összekötő útvonalakon különböző pénzügyi háttérrel, bőrszínnel és etnikummal rendelkező chicagóiak utaztak együtt.
A magasított közlekedési hálózat kiépülése összefűződött a felhőkarcolók építésével is. Mindkettőnek acél adta az alapját és mindkettő fejlesztés az eget hozta közelebb a városlakókhoz. A 20. század elejéig így a város hihetetlen változásokon ment keresztül, aminek köszönhetően a lakók újfajta bizalommal és büszkeséggel néztek Chicagóra. Mindez az energikusság vonzóbbá tette a metropoliszt, ahova egyre többen költöztek, illetve döntöttek úgy, hogy helyben befektetnek.
Gőzmozdony a magasított vasúton (forrás: amazonaws)
Egy korszak lezárul
Az 1900-as évek elején voltak törekvések a magasított vasúthálózat egyesítésére, mivel azokat eredetileg magánvállalatok tartották fennt. 1911-ben a villamosvasút-vonalak a Chicago Elevated Railways Collateral Trust kezelőcég alatt egyesültek. A megemelt vonalon közlekedő vasutak aranykora azonban a nagy gazdasági világválsággal véget ért. A veszteséges közlekedési rendszert 1947-ben a Chicago Transit Authority állami társaságnak sikerült megvásárolnia és egységesítenie.
A 20. század második felében a megemelt kötöttpályás rendszeren utazók száma alacsony maradt. Az Egyesült Államokban az abban az időszakban végbemenő elővárosi fejlődés azt eredményezte, hogy az autóközlekedés rohamosan megnőtt, ezzel egyidőben a tömegközlekedésre fordított állami támogatások mértéke lecsökkent. A Chicago Transit Authority, röviden CTA, így nehéz helyzetbe került, és kénytelen volt a kevésbé kihasznált vonalrészeket és állomásokat lezárni. A CTA reformjainak köszönhetően a vasútvonal túlélte a veszteséges időszakot és az 1980-as évektől kisebb fejlesztéseknek köszönhetően folyamatosan korszerűsítik és bővítik a magasított vonalrendszert.
A chicago-i 'L' a házak között (forrás: unsplash)
Chicago megemelt villamosvasút-hálózata nemcsak formálta a várost, de máig egyedülálló arculatot kölcsönöz neki. Így nem csoda, hogy a közlekedési vonal hozzátartozik a város legfontosabb látványosságaihoz, és számos irodalmi műben és filmben is visszaköszön.
Források:
https://www.lstoptours.com/blog/14-questions-about-chicagos-l-train-answered
https://www.architecture.org/learn/resources/buildings-of-chicago/building/the-chicago-l/
http://www.encyclopedia.chicagohistory.org/pages/1042.html
https://www.chicagotribune.com/columns/ct-cta-l-anniversary-getting-around-20170604-column.html
