A Standseilbahn Schwyz–Stoos sikló valószínűleg nem csak rekord teljesítménye miatt maradhat meg az emberek fejében, hanem innovatív dizájnja révén is. A közlekedési rendszer 14 évig készült, tervezésénél pedig az úttörő mérnöki problémamegoldás mellett az utasok kényeleme is elsődleges szempont volt. A futurisztikus hatást keltő utazási eszköz mindemellett egy új eséllyel is szolgált a terület turizmusának fellendítésében, így nem meglepő a helyiek büszkesége.
A Standseilbahn Schwyz-Stoos sikló a legmeredekebb szakasza előtt. (forrás: espazium.s3.eu-central-1.amazonaws.com)
A tervezőmérnöki munka egyértelmű diadala
A Zürichtől csupán 50 kilométerre található Schlattli és Stoos falvak között fut a világ legmeredekebb siklóvasútja, a Standseilbahn Schwyz–Stoos. A svájci Schwyz kanton területén elhelyezkedő kötöttpályás vonal 110%-os maximum meredekségével csupán 4%-kal előzi meg a korábbi rekordert, a berni Gelmer siklóvasutat. Az 1720 méter hosszú utat a sikló összesen három perc alatt teszi meg, mely során három alagúton és két hídon halad át. Teljesítményével és dizájnjával a svájci mérnöki és technológiai felkészültség egyik ékes példája, emellett ráadásul egy környékbeli felvonógyártó munkája. A 744 méter szintkülönbség áthidalásában mechanikus hajtásrendszerek és egyedi hajtómotorok segítik a jövőidéző dizájnnal rendelkező közlekedési eszközt. Két kisfeszültségű hajtómotorjának teljes teljesítménye 2,4 MW-os, mely megegyezik 250 mozgólépcső egyidejű meghajtásával. Így nem csoda, hogy a sikló egy ponton akár 36 km/órás sebességre felgyorsulva küszöböli ki a magasságkülönbségeket. A hagyományos siklóvasutakkal ellentétben, a kocsikat nem lépcsőzetes, hanem sík padozattal tervezték. Az így hengeresen, mint egymás mellé fektetett söröshordókra hasonló kialakítású sikló kabinonként 34 fő szállítására alkalmas. A folyamatosan változó terepviszonyok és a 48 fokos maximális meredekség ellensúlyozására és a kényelemre figyelve a mérnökök egy automata vízszintbe álló rendszert dolgoztak ki. Ennek köszönhetően a belső tér alkalmazkodik a változó hajlásszögű pályához, folyamatosan vízszintesen tartva a kabint és a benne utazókat a legmeredekebb szakaszon is.
Az új siklórendszerre elsősorban azért volt szükség, mert a korábbi, 1933-ban üzembe helyezett sikló kapacitása már nem számított elégségesnek, különösen a síszezonban. Mielőtt azonban hozzákezdtek volna a munkálatokhoz, a tervezési fázis során a régi siklóvasút felújítása, illetve egy drótkötélpályás felvonó is szóba került, ezeket azonban később elvetették. A végső útvonalat és technológiát összesen 15 különböző alternatíva közül választották ki.
A sikló és megállója Stoos falu központjában. (forrás: fra1.digitaloceanspaces.com)
Nemzetközi figyelem
Korábban a terület nagy turisztikai jelentőséggel bírt. A Viktoriánus korban népszerű téli üdülőhelyként vált kedveltté, amely nemcsak grandiózus hotelekkel, hanem golfpályával is rendelkezett. A vendégek elsősorban külföldiek voltak, módos franciák, oroszok és angolok látogattak ide. Érdekesség, hogy ez volt Viktória brit királynő egyik kedvenc üdülőhelye is, ahova szívesen ellátogatott évente többször. Az első világháborút követően azonban a térségbe látogató külföldi vendégek száma jelentősen visszaesett, illetve azt inkább felváltották a belföldi turisták. A 150 fő lakosú Stoos máig kedvelt síparadicsoma a svájciaknak, ahol olyan turisztikai kincsek is vannak, mint például a Hölloch barlang, mely a világ egyik leghosszabb barlangja.
Így tehát nem meglepő az, hogy a sikló tervezésekor mindent megtettek, hogy a lakók és a turisták helyzetét megkönnyítsék. Az első, amin változtattak, az a kötött pálya hossza volt, mely Stoosban egészen a falu központjáig nyúlik. A megállót pedig úgy alakították ki, hogy onnan a síelni vágyó turisták rögtön át is ülhessenek a sífelvonóra. Mindemellett fontos szempont volt, hogy akár a lakók, akár a turisták könnyen megközelíthessék és használhassák a siklót. Ennek következtében a tereket úgy alakították ki, hogy egyrészről lépcsők ne akadályozzák az utasokat, másrészről pedig, hogy a sikló poggyászok mellett áruszállításra is alkalmas legyen. Ez azért is kiemelten fontos, mert a terület autómentes övezet, így nincs más közlekedési lehetőség, amivel fel lehetne jutni Stoosba.
A svájci sikló nyáron is lélegzetelállító látványt nyújt. (forrás: stoos-muotatal.ch)
A sikló tervezésétől az átadásáig összesen 14 év telt el, mely alatt a lakosság szorosan végigkövette az építési folyamatot, az ebben a tartományban élők pedig több kérdésben is szavazás alkalmával döntést hozhattak. Ezen felül az önkormányzat 5 millió svájci frankkal is támogatta a kötöttpályás rendszer kialakítását, mely végül 52 millió svájci frankba került. Úgy tűnik, megérte, mert a világrekorder siklónak köszönhetően a térség újra felkerült a nemzetközi turizmus térképére, így a lakók nem is lehetnének elégedettebbek.
A 2017 végén átadott sikló a modern tervezésnek köszönhetően egy kényelmes és hatékony eszköze a közlekedésnek, amely ebben az esetben az autót, buszt vagy villamost helyettesíti. Mindemellett pedig egy lehetőség a falu turizmusának bővítésére. Már ennek az aspektusnak köszönhetően is sokkal több, mint egy világrekordot tartó sikló.
Forrás:
https://www.theguardian.com/world/2017/dec/15/world-steepest-funicular-rail-line-open-switzerland
https://www.gondolaproject.com/2017/08/31/schwyz-stoos-funicular-set-to-open-in-december/
https://new.abb.com/news/detail/57782/stoosbahn-the-worlds-steepest-funicular
https://www.nzz.ch/panorama/steil-steiler-stoos-ld.1338477?reduced=true
