Nápoly történelmi és gasztronómiai jelentősége megkérdőjelezhetetlen. A város nem csak a pizza szülőföldje, hanem a történelmi városközpont a világörökség részét képezi. Mindemellett Nápoly közlekedési rendszere is figyelemre méltó, amelyben a siklóvonalak kiemelt szerepet játszanak. A különböző eszközök jól kiegészítik egymás, így a tömegközlekedési rendszer hatékonyan tud működni.

Nápoly látképe a Piazza del Plebiscito felől (Forrás: gettyimages)

Négy siklót tudhat magáénak a város

Nápoly tömegközlekedése változatos, több buszjárat, troli és villamos, valamint metró is közlekedik. Ezeken kívül négy siklóvasút is található a városban, vonzáskörzetében pedig egy libegő közlekedik. A siklók közül három a Vomero hegyre közlekedik, egy pedig a Posillipo negyedben. A siklóvasutak technikai kialakítása megegyezik, azonos vágány két végén helyezkednek el a kocsik, a pálya közepén pedig egy kitérő található. A vagonok mozgatása pedig kábelvontatással történik. A nápolyi siklók érdekessége, hogy pályájuk egy része a föld alatt húzódik és szakaszosan, vagy végállomásain jön csak felszínre. 1883-86 között egy ötödik siklóvasút is üzemelt, amely a Seranto Hotel Vittoria épületét és kikötőjét kötötte össze.

Mergellina Sikló

Nápoly legfiatalabb siklója a Funicolare di Mergellina, amelyet 1931-ben adtak át. A jármű a város északnyugati részén a Posillipo negyedben található. Az újabb sikló építése az 1900-as évek elején vált szükségessé a város terjeszkedésével, elősegítve a könnyebb feljutást az egyre sűrűbben lakott hegyre. Munkanapokon 3 200 utas használja a járművet, amely jócskán elmarad a város további siklóihoz képest. Teljes pályája 570 méter hosszú, és 147 méteres szintkülönbséget küzd le, átlagosan 16%-os meredekséggel. Sebessége mintegy 3,5 m/s. A két kocsi 60-60 férőhelyes, így kapacitása óránként 480 utas irányonként.

Nápoly siklóvasutai a város térképén (Forrás: wikipedia) 

Central Sikló

Az 1928-ban átadott sikló Nápoly leghosszabb és a legforgalmasabb siklóvasútvonala a Funicolare Centrale. A sikló a Vomero negyed központját és Nápoly városközpontját köti össze, négy állomáson keresztül. A végállomásán csatlakozik az 1-es metróvonalhoz, valamint a Chiaia sikló felső állomásához. A vonal 1270 méter hosszú, 170 méteres szintkülönbséggel és 13%os meredekséggel. Munkanapokon mintegy 28 000 utast szállít, a 7 m/s sebességgel közlekedő kocsikban pedig 420 utas fér el egy út során mindkét irányban.

Montesanto sikló

A Montesanto sikló, a Funicolare di Montesanto 1891 óta szállítja az utasokat a város spanyol negyede és a Vomero negyed között. A többi vonalhoz hasonlóan a metróvonalát is keresztezi, átszállási lehetőséget biztosítva. A siklóvasút építésének lehetősége a Cumana vasútvonal építése során merült fel, mert egy olyan kötöttpályás eszköz kialakítása vált szükségessé, amely összeköti a vasutat a St. Elmo erőddel és környékével. A Montesanto sikló munkanapokon átlagosan 12 500 utast szállít, a 825 méter hosszú útvonalon. A vonal 168 méteres szintkülönbséget hidal át, átlagosan 23%-os meredekséggel. A sikló vagonjai egy út során összesen 300 személyt tudnak szállítani mindkét irányban.

Chiaia Sikló

A város legöregebb és egyben a világ egyik legrégebbi siklója a Funicolare Chiaia, amelyet 1889-ben indítottak útjára, annak érdekében, hogy az egyre növekvő Vomero negyed lakosainak közlekedési igényét kiszolgálja. A vonal négy állomással rendelkezik és a könnyebb mobilitás érdekében a későbbi 1-es és 2-es metróvonalak keresztezik pályáját, átszállási lehetőséget biztosítva. A sikló átlagos munkanapokon 15 000 embert szállít a mintegy 536 méter hosszú vonalon, miközben 161 méteres szintkülönbséget küzd le. A három perces út során a kocsikban összesen 300 ember fér el, átlagsebessége pedig 7,5 m/s.

Nápoly közlekedési rendszere is jól mutatja, hogy egy nagyváros mobilitásában a siklóvasutak kulcsszerepet játszhatnak, és könnyen megférnek a többi járművel, sőt kiegészítik egymást. A meredek, nehezen megközelíthető városrészek esetén pedig a leghatékonyabb megoldást nyújtják.