2022. július 20. írta: Sikló Napló

Gellért-hegyi sikló – egy évszázados álom

A Gellérthegyi siklót már kilenc esztendeje tervezik s mindig megakadt a tárgyalás a hatóságok hatalmi érdekén. A kormány is, a főváros is a hatalmi érdekét akarja kielégíteni s ebben az érdekharcban rendesen a vállalatot ütik agyon.

Ismerősen csengő sorok? Akár ma is megjelenhettek volna, pedig 1898-ban vetette őket papírra a Budapesti Hírlap újságírója. Ma annyiban kicsit más a helyzet, hogy csak a Főváros küzd magával, a kormányzat nem volt eddig szereplője a történetnek.

Június 25-én újranyitott a Közlekedési Múzeum, s azonnal egy rendkívül érdekes tárlattal várja az érdeklődőket, melynek címe a „Meg nem épült Budapest”. A kiállítás tizenkét, a fővárosi közlekedést megreformálni kívánó fejlesztést mutat be az elmúlt századokból, melyek végül sosem valósultak meg. Ilyen vízió a kétszintes autópálya Zuglóban, az Országházhoz vezető híd, a Blaha Lujza téri felüljáró vagy éppen az M3-as autópálya belvárosi közúti alagútja. Mind izgalmas felvetések, bár némelyik esetében valószínűleg egyáltalán nem bánjuk, hogy nem lettek többek egy-egy papírkötegnél a tervezőasztalon. Ám a kiállítás termeit bejárva olykor bizony a szomorúság is elfoghat bennünket. Megannyi grandiózus vízió, a fővárosi emberek életét megkönnyítő, jobbító fejlesztések, melyek végül különféle gazdasági és politikai krízisek, illetve konfliktusok kárvallottjai lettek.

Számomra persze különösen érdekes, hogy a kiállítási anyagnak része a Gellért-hegyi sikló is, melyet már az 1800-as években meg akartak építeni, mint azt a fenti idézet is mutatja. Igaz, akkor még teljesen más koncepcióval, mint napjaink terveiben szerepel.

Annak gondolata, hogy a Gellért-hegyre siklót vigyenek, már többször, többekben is felmerült az elmúlt évtizedek során. A gőzsikló ötlete 1873-ban került először napirendre, amikor gróf Széchenyi Ödön tett javaslatot a Gellért-hegy emlékművé alakítására. A néhány évvel korábban épült budavári sikló sikere ihlette meg, melynek nyomán a Gellért-hegyre tervezte Budapest második siklóvasútját.

Ezt követően többek között 1884-ben a MÁV akkori főmérnöke, Fuchs Guidó gőzsiklót, 1890-ben Balázs Mór, aki a budapesti villamos- és földalatti-közlekedés elindításáról volt ismert, fogaskerekűt tervezett a hegyre.

Őket követte a sorban Miller Ede Vince és Novák Ferenc, akik 1891-ben villamos fogaskerekű siklóval képzelték el a Gellért-hegy megközelítésének könnyítését.

A Vasárnapi Újság 1892. március 20-i számában így ismertették a projekt tervét:

A felső állomás tőszomszédságában nagyszerű, díszes vendéglő emeltetnék, tágas éttermekkel és nyitott verandával. E mellett egy mindenfelé nyílt torony, honnan a főváros vidékére a legszebb kilátás élvezhető. A fennsíkon lombos fákkal be-ültetett park a fővárosi közönség, valamint az | idegenek üdülő helyéül szolgálna.

Az ezredéves emlék, melynek alakjára nézve Novák úr nem nyilatkozik, ott lenne felállítandó, hol jelenleg az erőd középső kisebb bástyája kiszögellik. A rajzon egy hatalmas torony alakú építményt látunk, melynek tetejéről egy óriási nagyságú szobor éjjel villamos világítást árasztana a hegyre.

A villamos sodronypálya közepén egy ódonszerű toronyrom a vonal egyformaságát szakítaná félbe, s az ott létesítendő megálló körüli helyet szintén kies ligetté lehetne átalakítani.

A folyton változó elképzelések szerint többféle módon valósulhatott volna meg a Gellért-hegyi sikló. Az egyik elképzelés szerint a vasút vízi erővel hajtva szállította volna fel az utasokat a hegyre a Döbrentei utcából röpke három perc alatt. A tervek alapján nem csupán siklóút vezetett volna a hegyre, hanem a tető látképét kilátó, világító szobor és Nemzeti Panteon is bővítette volna, millenniumi emlékműként funkcionálva. A megvalósítás 1896-ban már majdnem el is kezdődött Novák Ferenc építész tervei alapján, ám kicsinyes politikai csatározások végül elsodorták a projektet, és azóta sem sikerült ezt a hiánypótló beruházást elkészíteni.

A Gellért-hegyi sikló jelenlegi megépítésével tehát egy több mint százéves terv válhatna valóra, immár a 21. század igényeihez szabott, teljesen új tervekkel. Ma a sikló nem pusztán turisztikai desztináció szerepét tölthetné be, de aktív, környezetbarát módon bekapcsolódhatna a fővárosi tömegközlekedési hálózatba is. A turisták körében kiemelt népszerűségű Gellért-hegy közúti forgalmára elviselhetetlen terhet zúdítanak a turistabuszok, amelyek száma a koronavírus-járványt megelőző években már napi 350-400-ra nőtt. A buszok által kibocsátott károsanyagok jelentősen rontják a zöldkörnyezet levegőminőségét, így az ott élők életminőségét is. Ezt a buszforgalmat válthatná ki a Gellért-hegyi sikló, mely mind a lakosság, mind a városnéző látogatók számára kedvezőbb közlekedési mód, ezáltal win-win szituáció lenne.

Nem titkolt törekvésem, hogy az erre vállalkozó fejlesztőkkel karöltve a Gellért-hegyi sikló megépítése végre – több mint száz év kihagyás után – ténylegesen elkezdődhessen, majd eljusson az átadás pillanatáig, hogy az ötlet végleg kikerülhessen a Közlekedési Múzeum keserédes, múltidéző kiállítási anyagából.

Az alábbi képek az eredeti, 19. századi terveket ábrázolják. Látható az alsó állomás, a felső fogadóállomás és kilátó, illetve annak keresztmetszete, valamint a pálya vonala. A keresztmetszeti kép jobb oldalán látható a sínpálya, ahol a siklóforgalom közlekedett volna, ide érkeztek volna be a járművek, illetve innen indultak volna lefelé, a hegy lábához. A pesti polgárok és a turisták a középen látható folyosón közlekedhettek volna, és mehettek volna át a rajz bal oldalán látható kilátóba megcsodálni a panorámát. Az eredetileg tervezett egészen pazar felső állomásra nehéz szavakat találni. Akár egy képeslap.