Wiesbaden méltán híres termálvizű forrásairól és gyógyfürdőiről, a város klasszicista és szecessziós épületei pedig a századforduló nosztalgikus légkörét idézik. A németországi Hesse tartomány adminisztratív székhelyéül szolgáló település az 1800-as évek második felétől kezdve fejlődött a térség kiemelt turisztikai központjává. Ekkortájt a város császárok, királyok és hercegek kedvelt üdülőhelye volt, többek között II. Vilmos német császár, a Nassaui Herceg és IX. Keresztély dán király is szívesen töltötte itt idejét. A város egyik kedvelt történelmi öröksége a Nero völgy aljánál található Nerobergbahn sikló.
Wiesbaden látképe, előtérben a környék egyetlen szőlőültetvénye (forrás: Getty Images)
Az ikonikus siklóvasút 134 éve, 1888. szeptember 25-én kezdte meg működését az 1000 mm-es nyomtávú vonalon. Az első kocsi elindulása óta, a világháborúk időszakának kivételével, szünet nélkül szállítja az utasokat. A negyedóránkként induló szerelvények 438,5 méter hosszú pályán kúsznak fel a Neroberg dombtetőre, ahonnan a történelmi város festői panorámája és a térség egyetlen szőlőültetvénye tárul az utasok elé. A pályán haladva 83 méteres szintkülönbséget küzd le a jármű, amely átlagosan 19,5 százalékos meredekséget jelent.
Múltat idéző technológiával működik ma is
A siklóvasút hagyományosnak mondható gravitációs, vagyis vízballaszt-elven működik. A vagonok padlószintje alatt egyenként 7 köbméteres tartály található, amelyek feltöltésével, illetve leengedésével működtethető a szerkezet. A pálya két végén elhelyezett kocsik közül a felső vagon rekeszének feltöltésével a többletsúly hatására ereszkedésnek indul, ezzel egyidőben az alsó kocsit elkezdi felhúzni. A folyamat elengedhetetlen elemét, a vizet, a domb tetején egy 380 köbméteres és a domb alján egy 210 köbméteres víztározóban tárolják. A víz keringtetését, vagyis az alsó tározóból történő feljuttatását a felső tározóba a korabeli gőzgép helyett ma már egy 12 báros elektromos szivattyú végzi.
Az eredeti, 32 férőhelyes kocsikat 1939-ben tervezték lecserélni modernebb, 72 férőhelyes kocsikra, azonban a fejlesztés a második világháború kitörése miatt elmaradt. 1946-ban ugyanazokkal a kocsikkal, ennek köszönhetően változatlan, ballasztvizes technológiával indult újra a sikló. Emiatt maradt fenn a ma már ritkaságnak számító megoldással ellátott szerkezet. A korszerűsítés a pálya többi elemét nem kerülte el, a teljes vágányzat 1972-ben, a viadukt 1991-ben, a sínpálya ismételten 2004-2005-ben esett át felújításon.
A Nerobergbahn a viadukton (forrás: Getty Images)
A megtévesztő fékrendszer
A Nerobergbahn további különlegessége, hogy fékrendszere az úgynevezett Riggenbach-féle fogasléccel és a kocsik két tengelyén elhelyezett fogaskerekekkel működik, így első ránézésre összetéveszthető a fogaskerekű vasutakkal. A kocsik maximális sebessége 6,7 kilométer per óra, ennek 30 százalékos túllépése esetén működésbe lép a röpsúlyos fékrendszer és megállítja a vagont.
Ha Wiesbadenben járunk, nem szabad kihagyni a lehetőséget, hogy egy ilyen történelmileg is jelentős siklón utazhassunk, viszont figyelni kell, hogy jó időszakban érkezzünk a városba, ugyanis a Nerobergbahn sikló csak áprilistól októberig üzemel.
Források:
https://hovamegyavonat.blog.hu/2012/09/24/nerobergbahn_dacolas_a_technikaval
