Ahogyan arról korábban már szó esett e blog hasábjain, a siklóvasutak elterjedésének első nagy hullámát a második ipari forradalom hozta el a 19. század végén; a 21. századi, fenntartható fókuszú várostervezése pedig elhozhatja az újabb reneszánszát a mára tiszta üzeművé tett, a városok szövetébe könnyen integrálható közlekedési eszközöknek.
Jó példa erre a párizsi Montmartre sikló. A jármű sikeresen váltja ki a hegyre menő buszjáratokat, melyeket egyébként szívesen vesznek igénybe az egész napos városnézésben elfáradt, ezáltal a hegyre feljutáshoz zömében tömegközlekedést választó turisták.
A Montmartre sikló (forrás: Getty Images)
A finnországi Turkuban például, rendkívüli módon megfér egymással a több évszázados történelem és a modern városi élet iránti igény. Folyóparti városként rengeteg kompjárattal rendelkezik, a helyi tömegközlekedést pedig zömében a méretéhez képest kiterjedt autóbuszhálózata alkotja, amit a közösségi közlekedés több formája egészít ki. A városi tömegközlekedést egészíti ki a helyi sikló is, mely ingyenesen igénybe vehető, és munkanapokon 4:30-tól 01:00 óráig, a hétvégéken 5:00-tól éjfélig áll az utasok rendelkezésére. A sikló alsó állomásánál található egy kompkikötő, de a jármű a városi biciklikkel is könnyen elérhető, így szervesen be tud kapcsolódni a zöld közlekedési hálózatba. A dombosabb topográfiával megáldott városok lakóinak segítenek a modern siklók, melyek akadálymentességükben is igazodni tudnak a 21. század elvárásaihoz.
A finnországi Turku-ban közlekedő futurisztikus siklóvasút (forrás: iltalehti.fi)
Általánosságban kijelenthető, hogy a kötöttpályás, vontatott járművek, amilyenek a sífelvonók, libegők, illetve a siklóvasutak, vonzó közlekedési megoldást nyújthatnak a karbonsemlegességre törekvő városoknak. Főként magasan fekvő turisztikai desztinációk kedvelt alternatív közlekedési módjává válhatnak, kiváltva a zaj- és levegőszennyező városi buszokat, miközben akár a helyiek, akár a turisták számára vonzóbb választást nyújtanak az utazás közben is élvezhető panoráma által.
A siklók további előnye működési mechanizmusukból fakad. Ugyanis nem pusztán azért nevezhetjük őket zöldnek, mert fenntartható, megújuló forrásokból is származhat a felhasznált energia, hanem azért is, mert eleve kevés energiát igényel a működtetésük. A két irányba haladó kocsik saját súlyukkal is segítik egymás közlekedését, ezáltal könnyítve az elektromotor általi hajtásukat, még hatékonyabbá téve az energiafelhasználásukat.
Külön érdekesség az a svájci sikló, mely Fribourg városában működik, s melyet szennyvízzel hajtanak, hogy energiahatékonyságán túl még a környezetszennyezést és a csatornázással járó ráfordításokat is megspórolhassák. Példáján keresztül könnyen belátható, hogy az emberi leleményesség megállíthatatlan. Főként, ha belegondolunk, honnan is indult a sikló. Az emberek láttak egy hatalmas, nagy meredekségű hegyet, melyre nem tudtak járművet felvezetni, így az egyszerű fizikát segítségül hívva megalkottak egy teljesen új közlekedési formát, melynek köszönhetően nem pusztán a személy-, de még a teherszállítás is kivitelezhetővé vált.
A szennyvízzel hajtott fribourg-i sikló (forrás: torpille.ch)
A modern városoknak is szüksége van a problémamegoldó gondolkodásra. Ha látjuk, hogy túl sok a busz, olvassuk, hogy nehezen viselik a „hegymenetet”, és a bolygónk jövője érdekében elengedhetetlen a károsanyag-kibocsátás csökkentése, miért pont az egyik legnagyobb szennyező, a tömegközlekedés legyen a régi-új innováció kivétele?
Források:
https://www.turku.fi/en/funicular
https://hu.wikipedia.org/wiki/Turku
https://www.fodors.com/news/photos/the-most-fantastic-funicular-railways-youll-experience-in-europe
https://epiteszforum.hu/a-gellerthegyi-siklo-mint-a-budai-korzo-uj-eleme
