2023. február 02. írta: Bodolai Balázs

Páratlan panoráma – Norvégia legszebb sikóvasútja

A norvégiai Bergenben közlekedő Fløibanen siklóról olyan kilátás nyílik a városra, melyet sok turistalátványosság megirigyelhetne. Ennek is köszönhetően nem csak Bergen, de egész Norvégia egyik leglátogatottabb turisztikai attrakciója évi egymilliónál is több látogatóval a Fløibanen, ami a városközpontot köti össze a Fløyen heggyel.

A Fløibanen kék kocsija (forrás: en.visitbergen.com)

Norvég zsenialitás német minta alapján

John Theodor Lund norvég parlamenti képviselő 1895-ben indítványozta egy sikló megépítését a szülővárosában, Bergenben. A döntés és a határozat meg is született, azonban a kivitelezés félbeszakadt, miután nem állt rendelkezésre a megfelelő tőke. Évekkel később, 1907-ben újabb javaslatot terjesztettek elő, melynek megvalósítására 1912-ben megalapították a Fløibanen AS céget. A norvégok svájci és német siklókat vettek alapul modellként, a formatervezés pedig sokban támaszkodott a Baden-Baden-i Merkur siklóra.

A kivitelezés 1914-en kezdődött meg, azonban az első világháború kitörése keresztbe húzta a terveket. A kocsikat a német Maschinenfabrik Esslingen vállalat gyártotta, a síneket Svájcból rendelték, de a háború miatt ellátási problémák adódtak, így a munka is lelassult. Emiatt az egy-másfél évesre tervezett munka végül közel négy évig tartott, és csak 1918. január 15-én nyílt meg a Fløibanen.

Technológiája kifejezetten korszerűnek számított, hiszen eredetileg is egy elektromos, 95 lőerős motorral szerelték fel, amely több mint 7 kilométer per órás sebességet tett lehetővé. A 65 fő befogadására képes kocsik vezetői a vonal kezelőjével úgy kommunikáltak, hogy egy rúddal megütötték a vasútvonal felett húzódó vezetéket. Maga a vonal 844 méter hosszú a kezdetektől, ezt a távot jelenleg 5-8 perc alatt teszi meg, három megállót érintve. A két végállomás közti szintkülönbség mintegy 302 méter, a meredekség 15 és 26 fok között változik.

Nemzeti színekben a világháború után

A második világháború német megszállása alatt, miután a nácik egy bunkerrendszerré alakították a Fløyen hegyet, a személyszállítás mellett teherhordásra is használták. A németek kivonulása után a két kocsit norvég színekre festették; az egyik kék lett, a másik piros, fehér csíkozással.

Ezt a dizájnt a mai napig használják, pedig a második világháború óta már háromszor is lecserélték a szerelvényeket. Egy komplett pályaszerkezet-felújítás után az eredeti kocsikat először 1954-ben pótolták. Ezek már nagyobb, mintegy 80 fős kapacitású szerelvények voltak, és az irányítás is egyenként, a fedélzetükről történt. Húsz évvel később, 1974-ben egy újabb csere következett, majd 1987-ben a hajtómotort is lecserélték egy 190 lóerős készülékre, egyúttal a fékrendszert és a teljes elektromos hálózatot is korszerűsítették.

1997-ben az alsó állomás esett át egy ráncfelvarráson, illetve bővítésen, majd 2002 őszén bemutatták a ma is használatban lévő, negyedik generációs piros és kék kocsikat. Ezek már egyenként 120 főt képesek szállítani, és a kilátás érdekében hatalmas ablakokkal és üvegtetővel látták el őket. Irányításukat két vezető látja el, akik a felső állomáson, távolról szabályozzák a kocsik sebességét.

A panoráma rendkívüli. A Fløibanen rendre bekerül a világ legszebb kilátást nyújtó siklóit összesítő listákba, nem ok nélkül; a felső állomásról, illetve a hegy tetejéről egész Bergent belátni, amely a havas, zimankós norvég télben különösen lélegzetelállító látványt nyújt.