2022. július 20. írta: Sikló Napló

Élő történelem egy modern világváros tetején – a Gellért-hegy múltja és jelene

A magyar főváros sziluettjének talán legmeghatározóbb eleme a Gellért-hegy. Aligha akad idehaza bárki, aki ne ismerné fel azonnal egy képen, de a Budapestről szóló idegen nyelvű leírások képi illusztrációin is szinte kivétel nélkül helyet kap az ikonikus hegy. Ennek ellenére kevesen tudják, milyen változatos múltja van a hegynek, amely szinte arra vár, hogy végre valóban bekapcsolódhasson egyedülállóan szép fővárosunk vérkeringésébe.

A Gellért-hegy látképe, litográfia (1825) (Forrás: Wikipedia)

Pedig a Gellért-hegy és környéke már az ősidők óta lakott volt. Erről árulkodik a Gellért-hegy legfelső, központi részén és északi, valamint déli lejtőjének nagy részén található, 100 éve ismert és több pontján feltárt későbronzkori magaslati település és a késővaskori kelta-eraviszkusz telep (oppidum). Az erődített magaslati telep, az eraviszkusz törzs központja az akkor már lepusztult és elhagyott késő bronzkori-, kora vaskori település helyén épült föl, és magába foglalta a törzsi arisztokrácia lakónegyedét, illetve a köznép lakóházait és műhelyeit. Ezek nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő jelentőségűek, hiszen a kelta törzsekkel benépesült Nyugat-Európa legkeletibb törzsi központja volt itt. A lelőhely pontos határait azonban nem ismerjük.

Az Árpád-korban, azaz a 10-12. században a hegy még a Kelen-hegy nevet viselte. A Gellért-hegy név Szent Gellért püspökhöz kapcsolódik, akit a legenda szerint 1046-ban a Vata-féle pogánylázadás résztvevői a hegy sziklás oldaláról löktek a mélybe. Maga a Gellért-hegy elnevezés viszont csak jóval később, a 15. században vált általánosan elterjedté. A névadóról maradandó emléket csak a 20. században állítottak, Szent Gellért szobrát 1904-ben helyezték a hegy Duna felőli oldalán.

Szent Gellért legendájának részletei a Magyar Anjou-legendárium lapján. A lázadó pogányok megölik a papokat. Szent Gellértet letaszítják a pesti hegyről. A kocsi magától Csanádra indul a Szent testével. A Szent temetése (Forrás: Wikipedia)

A terület középkori történetére vonatkozóan írásos adatokkal is rendelkezünk. Az oklevelek alapján kirajzolódó történet szerint II. Géza korában, a 12. század első felében, a pesti rév budai partján egy német telep létesült, melyet az Árpád-korban Kelenföldnek neveztek. Nevének első okleveles említése 1125-ből való. A Tabánban az 1930-as években Garády Sándor vezette ásatások, valamint a Rudas fürdő 2004. évi feltárása során egy nagyméretű középkori épületegyüttes (vélhetően ispotály) és Árpád-kori templom részletei kerültek felszínre. A török fürdőn kívül a középkori és török településhez kapcsolható leletanyagot tártak fel.

A középkori Alhévíz kiterjedését (a mai Rudas fürdő környéke) nem ismerjük pontosan. A középkori településről azt tudni, hogy a Duna és az Ördög-árok közelében helyezkedett el. A tatárjárás után a Vár felépülésével Kelenföld, más néven Kispest, a várhegyre települt Buda váraljai településévé változott. Gazdag szőlőbirtokai miatt Kelenföld dézsmái felett a tatárjárás óta harc folyt a különböző valódi vagy vélt tulajdonosok között. A Gellért hegy lejtőjén szintén felkúsztak a házak, pontos felső határát viszont nem ismerjük.

A 16-17. században, a török hódoltság idején palánkvár állt rajta, illetve akkor kezdett kiépülni a fürdő-rendszer, a korújkori metszetek arról árulkodnak, hogy a törökkori Tabán a Duna-parttól az Ördög-árok mentén nyúlt el nyugati irányba. A 19. században a szőlő-borította Gellért-hegy a híres budai borvidék részét alkotta, a század végén azonban a filoxéra-járvány következtében a tőkék teljesen kipusztultak. A kihasználatlanná vált hegyoldalakat ekkor kezdték el beépíteni, például a déli oldalt, de még a hegy csúcsát is villanegyeddel kívánták beépíteni a városegyesítés időszakában (1873). A dualizmus idején születtek továbbá olyan tervek is, hogy Budapest „fürdővárossá” alakításába integrálnák a Gellért-hegyet és környékét, amire a Gellért, a Rudas és a Rác gyógyfürdők predesztinálták is volna, végül azonban ez az elképzelés sem valósult meg. A Gellért-hegy mai, parkos formáját az 1920-as években kezdte elnyerni.

Budapest, Gellért tér villamosokkal, 1910-es évek. (Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Történeti Fényképarchívum, 9009)

A déli oldalon található a Szent Iván-barlang, melyben 1926-ban alakították ki a Magyarok Nagyasszonya-sziklatemplomot, amit később az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek, a pálosoknak adományoztak. A templomot 1951-ben bezáratták és befalazták. A betonbarikádot csak 1992-ben bontották le, amikor a kegyhelyet visszakapta a pálos rend. A hegy 1987 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján a hegy csúcsán található Citadella erődjével, a budai Várheggyel és a Duna két partjának panorámájával együtt. Mára a Gellért-hegy Budapest egyik legkedveltebb közterülete, egy igazi zöld sziget a belvárosban, emellett fontos természetvédelmi terület, mely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik.

Gellért-hegyi sziklatemplom (Forrás: Getty Images)

Boszorkányok a Gellért-hegyen

Kevésbé ismert tény, hogy a magyarországi boszorkányperek irataiban is rendszeresen előfordul a Gellért-hegy mint a boszorkányok szertartásos összejöveteleinek helyszíne. A boszorkányégetéseknek Mária Terézia intézkedéseinek köszönhetően az 1720-as években ugyan vége szakadt, de érdekes módon a Gellért-heggyel kapcsolatos boszorkányos hiedelemvilág csak ezután kezdett szélesebb körben is elterjedni. Ennek köze lehetett ahhoz, hogy a Gellért-hegy lábánál a 20. század első feléig virágoztak a bordélyok, vigalmi negyedként funkcionálva az ikonikus városnegyedben.

Haynau Citadellája és a Szabadság szobor – hogyha múlt mesélni tudna

Ami a hegy tetejét illeti, az egyik legismertebb fővárosi turistacélpont helyén eredetileg csillagvizsgáló állt, mely a szabadságharc alatt, 1849-ben megsemmisült. A Citadella 1854-ben épült fel Haynau parancsára, hogy ebből az erődből tarthassák szemmel a rebellis magyarokat. A Citadella 220 méter hosszú, 60 méter széles és falai 4 méter magasak. Építésekor 60 ágyúval erősítették meg. A kiegyezés után a fővárosiak szemében a Habsburg-elnyomást szimbolizáló erődöt sokáig le akarták bontani, de egészen 1897-ig nem tartozott semmilyen magyar hatóság felügyelete alá, így ez nem történhetett meg. A századfordulón sok ötlet született a lebontásról, végül azonban ezek sosem valósultak meg, az épület pedig időközben műemlékké patinásodott, napjainkban az egyik legfontosabb budapesti látványosság.

Csakúgy, mint a Citadella, a Szabadság szobor is egy letűnt rendszer néhai jelképe; 1947-ben állították Budapest felszabadulásának emlékére. A 14, talapzatával együtt 46 méter magas szobron eredetileg egy sarló-kalapácsos dombormű díszelgett, előtte pedig egy szovjet katona szobra állt. A rendszerváltás után ezeket a jelképeket eltávolították és a szobor elnyerte mai, jól ismert formáját.

A Gellért-hegy napjainkban

A Gellért-hegy ma is egyike a Budapest központi területein elhelyezkedő kevés zöld felületnek. Számos parkjával, eldugott zugaival ideális a kikapcsolódásra, a kültéri sportolásra, kutyasétáltatásra, miközben az egyik legértékesebb és legkevésbé jól kihasznált turisztikai célpontja Budapestnek. Megközelíthetősége és általános állapota sok kívánni valót hagy maga után. A főváros, illetve a kormányzat részéről is készültek tervek az egész hegy rehabilitálására, a kiváló adottságok kiaknázása érdekében pedig a közelmúltban a Citadella rekonstrukciója is megkezdődött, amelynek befejezését követően drasztikusan megnövekedhet a hegyre érkező látogatók száma. Ez persze felveti a helyszín megközelíthetőségének kérdését is, amelyre egy korszerű, környezetbarát, a hegyre irányuló buszforgalmat teljes egészében kiváltani képes sikló kitűnő választ adhat.

A Gellért-hegy egészen kivételes adottságokkal rendelkezik, hiszen egy világváros közepén áll páratlan panorámával, mely megérdemli, hogy a 21. századi elvárásoknak megfelelő környezetet és megközelíthetőséget kínáljon a város lakóinak és az idelátogató turistáknak egyaránt.